Újabb kellemes hétvégét töltött el egymás mérsékelten meghitt társaságában az InterGalaktika “összejárós”-klubja. Mivel már készült az enyémnél hitelesebb és részletesebb beszámoló, sőt, nyilván még fog több is készülni, én inkább csak felidézném azokat a momentumokat, amelyeket különösen emlékezetesnek tartottam. A dolgok sorrendje tetszőlegesen megcserélhető, de elöljáróban annyit, hogy nagyon élveztem ezt a két és fél napot, és mindent nagyon köszönök a szervezőknek!
Lássuk akkor az elmúlt napok csúcspontjait:
- látogatás az Ad Astra “színfalai” mögött
- Hummerrel utazás ME2 zenére (a kedvemért – dánkesőn mégegyszer, Zsolti! 
), és kellemes beszélgetéssel
- a hétvége kettes számú mottójának is tekinthető “Fáz(z)unk?” (by Iván)
- mikor megtaláltuk Szélesi Sanyi gépén Fluor Tomi “Mizu”-ját, és utána még le lettünk oltva, mert csípjük a The Prodigy-t 
- fényképmánia, avagy “Vakuzhatsz Tizenötször Úgy, Hogy Már A Lovak Is Epilepsziás Rohamot Kapnak, De Jó Képet Akkor Se Csinálsz Töksötétben”
- kétszemélyes vad pogózás hat négyzetméteren
- Szélesi Jr. felejthetetlen megmozdulásait
- Iván megmondta a frankót A tűz és jég daláról
- szombat délután mindenki kidőlt, de Andi, Kata, Iván meg én remekül elbeszélgettünk mindenféléről
- fantasztikus konyha, csodás környék
- csillagnézősdi, avagy vajon mi műhold, mi repülő, és mi hullócsillag
- Pirx és régi horrorok DBL-lel (hazaúton beugrott! Nosferatut Max Schreck játszotta!)
- Lalinak kétféle sztorija van: amiben be van b@szva meg amiben másnapos
- mikor végül ráfanyalodtam a gyümölcsös sörre
- jót masseffectkockultam Dzséjttel
- kalapok körtánca sok-sok fejen (a coolabbaknál félrecsapva)
- Andi reakciója minden idők egyik legtrébb Chuck Norris-viccére 
- tánc váltott partnerekkel
- az év égése, avagy Halláskárosultság 5000: úgy értettem, hogy Csordás Attiláék gyerekének Csordás Bender lesz a neve (és ebből megtanultam, hogy azért, mert egy gyökér idióta vagyok, néha még kitakaríthatnám a fülemet és kevesebbet “fázhatnék”)
- a jó író sokáig alszik – hát még a többi…
- két és fél napig sose volt jó a hangerő, sose volt elég a cigi és mindenki hülye fejet vág az összes képen – a továbbiakról lásd a bejegyzés címét
- és persze zárásként Zsolti epik telefonbeszélgetését a Nyugatinál.
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és persze külön köszönet a szervezőknek!
ápdét: nővérem és Dzséjt is megírták a magukét az eseményről.